A változás szele

Az esőcseppek monotonon kopogtak, pontosan olyan ütemre, amelyre Ashley fekete magassarkúja is. Az est és a szitáló eső éppen olyan kombinációja volt a napnak, hogy az ember lánya semmit sem láthatott a sötét utcákból. Néhol felvillant egy-egy neonszín gyorséttermi szimbólum, azonban az éjszakában semmi mást nem lehetett látni. A lánynak nem volt konkrét terve Rochesterre nézve, így megpróbálta kiszellőztetni a csapongó gondolatokkal és kétes érzetekkel teli fejét.

Az anyja halála után, ha a középiskolában nem mentek jól a dolgok, a barátnőivel csak betért "pár korty" pezsgőre az Extreme elnevezésű bárba. A pár kortyból később poharak majd üvegek lettek, és barátnői mind lerészegedve tántorogtak haza a lány biztos kezeinek segítségével.

Most azonban egyedül kellett megbirkóznia az elemekkel, hogy eljusson a bárig.
Az eső nem akart elállni, sőt csak jobban potyogtak a tiszta cseppek, és Ashley - esernyője nem lévén - kénytelen volt formás, magassarkúban végződő lábait futásra ösztökélni. Fekete koktélruhája fel-fel libbent, ahogy az esti szellő megcirógatta; kusza, zabolázatlan tincsei zavartalanul repkedtek arca körül. A következő sarkon befordulva azonban vége szakadt a lány és a természet ereje között keletkezett párbajban, és a két-két puszival köszönthette a bár kidobóembereit. A két férfi baráti mosollyal biccentett neki, ő pedig már bent is volt a bárban. Az Extreme első ránézésre egy királyi lakosztály sötét, de mégsem komor díszletét idézte fel. A lila és narancssárga fények sejtelmes félhomályt varázsoltak a helyiségre, az idetévedők arcára a ki nem mondott gondolatok vetettek árnyékot, a diszkréten elhelyezett füstölők pedig csak tovább növelték azt a titokzatos szenvedélyt, ami akarva akaratlanul is hatalmába kerített mindenkit, legyen dolgozó vagy vendég. Mindezt pedig halk, szinte már túlvilági zene koronázta meg. A habkönnyű fotelekbe süppedő alakok érzékien sugdostak valamit, vagy a pincéreket szólítgatták suttogva, nehogy megzavarják a tökéletes hangulatot. Utóbbiak különleges és méregdrága koktélokat, valamint egyszerű harapnivalókat szolgáltak fel, busás jutalom reményében.

Ashley, ismervén a járást, megszokott terepen haladt, és egyenesen az egyik pultosfiúhoz, William-hez tartott.

- Te jó ég! Mióta nem láttalak már! - csendült fel egy mély, de vidám hang mögötte, és miután megfordult, szembetalálta magát Will mosolyával.
- Szóval még mindig nem sikerült feljebb jutnod a ranglétrán, pultosfiú - mosolygott vicceskedve a lány, utalva egy, a férfivel folytatott korábbi beszélgetésére. Akkor a férfi megfogadta neki, hogy egyszer ő maga lesz a bár vezetője.
- Hiába, a tökéletes memóriád most sem kopott meg! - nevetett fel a szőke fiú, mire Ashley csilingelő nevetéssel jutalmazta meg.
A lány örült a társaságnak, és annak, hogy a férfi elterelte a figyelmét.
Régi jó barátok voltak, a fiú - miután beleszeretett a lányba - amíg a lány be nem töltötte a tizennyolcat, vette az alkoholt, hogy tudjon inni a barátaival. A középiskola végeztével viszont Ashley látogatásai megritkultak, majd eltűntek. A lány nem táplált iránta csak baráti érzéseket, így a kapcsolat megmaradt barátinak. Most, hogy hosszú idő óta újra találkoztak, és mindkettejük élete gyökeresen megváltozott, hosszan és kötetlenül tudtak beszélgetni egymással. Szó esett köztük a divatról, a férfiakról, a nőkről, a munkahelyről és a terveikről. Will közben le sem vette a szemeit a lány hamvassá varázsolt arcáról és dús ajkairól, azonban Ashley nem akarta felróni ezt neki, hiszen valóban sokat köszönhetett a nőcsábász, nagyszájú férfinek, aki férfi létére az egyik legnagyobb pletykafészek volt a városnegyedben.
- Na, és Brandon hogy van? - kérdezte Will, miközben egy férfinek telitöltötte vodkával a poharát.

- Jól… Egész jól. Na, igen… Egy perc és itt vagyok! - jegyezte meg zavartan a kérdéstől Ashley, és kimentve magát a további beszéd alól, nagy léptekkel eltávolodott a bárpulttól. Határozott léptekkel sétált át a parketten, majd a fal mellett araszolva befordult az egyik sötét folyosóra, ahonnan irodák, és személyzeti mosdók nyílnak. Csendesen belépett az egyik női mosdóba, és a tükör előtt állva még két réteg rúzst vitt fel a már így is vörös ajkaira. Sminktükrében még utoljára megnézte hamvas arcát, és dús vörös ajkait, majd egy pillantást vetett irigylésre méltó, tökéletes alakjára, s távozott. Azonban a parkettnél tovább nem jutott, mert egy zömök alak állta el az útját és nem engedte tovább a lányt.
- Most megfizetsz azért, amikor szövetkeztél azzal a bérgyilkossal – a férfi épp előrántotta volna az övébe csúsztatott pisztolyt, mire Rochester ugrott a lány elé, - magával húzva táncpartnerét – és a farmeréből előrántott fegyverrel két golyót a férfi mellkasába, egyet pedig a hasába lő.  A golyó megállíthatatlanul száguldottaa át a köztük lévő távolságot és mélyen belefúródott a férfi hasába, aki először megmerevedett, majd kidülledt szemekkel térdre rogyott. A bárban táncolók, eddig csupán halkan figyeltek, most azonban visítozva tértek ki előlük. A következő pillanatban szétrobbantak az ablakok, különböző méretű üvegszilánkok repültek szerteszét a tömegben, és az ablakokon keresztül fekete ruhába öltözött alakok özönlöttek a bárba. Néhány lövést adtak le, mintegy figyelmeztetésül pusztító erejükre. Ashley torkára fagytak a kimondatlan – gyűlölködő, vagy köszönetet jelképező – szavak, és a zene is mintegy csettintésre elhalt.

- Edward Smith, körözött bűnöző és bérgyilkos, több millió ember halálának okozója. Itt van a teremben. Add fel magadat, vagy mindenkit halálra lövünk! – mondta egy géppisztolyos alak. A visítozást már nem lehetett hallani, átvette a helyét a fegyverek ropogása.

Rochester az így alakult embertömegen furakodott át, mikor üzenetet kapott. Megvágott ujjaiból vér cseppen a telefon kijelzőjére, azonban az üzenet még így is olvasható.

 "Szegény kislány nem viselkedik túl jól, így sajnos megsérült, beleszaladt egy késbe. Micsoda véletlen, nem gondolod? De vajon milyen "jófiú" rohan majd a megmentésére? Tik-Tak."

A férfi magában átkozta azt az ötletét, amikor kitalálta, hogy belekeveri a lányt is kalandos életébe. Visszasüllyesztette a véres eszközt a zsebébe, majd fegyvert rántva megindult a táncparkett felé.

A parkett közepén két méter magas, a zihálástól vörös arcú férfi szorított egy egylövetű pisztolyt Ashley Madison nyaka alá. A lány vergődve próbált kiszabadulni, ám a fickó sokkal erősebb volt, így próbálkozása eredménytelennek bizonyult. Több vágás látszódott a karján, és a combján is, a lábát pedig vagy golyó találta el, vagy a szétrobbant ablakokból a földre került üvegszilánkok egyike fúródott bele. Minden sebéből vér csordogált végig.

Rochester dühödt bikaként ugrotta át a másfél méteres távolságot - ami a lány és őt választotta el -, és erősen nekicsapódott a férfinek, így az eltérített golyó nem a lány fejébe, hanem a plafonba fúródott. Rochester nekiesett az ártalmatlanított férfinek, és két gyors lövéssel végzett vele. Ölbe kapva az eszméletét vesztett lányt, és a vészkijárat felé igyekezett, éppen akkor, mikor a közelben rendőrségi sziréna hallatszódott. 
A bérgyilkos gyengéden lefektette az eszméletlen lányt a hátsó ülésekre, és elindította a Range Rovert. Most áldotta az eszét, mikor délután, hazatérvén elhatározta, hogy elmegy a felkapott szórakozóhelyre, mintegy kikapcsolódás gyanánt. Ha Ashley nem kóborolt volna el, és ha ő nem féltékenykedett volna, akkor lehetséges, hogy a lányra akkor törtek volna rá, mikor ő még haza sem érkezett.

Hátrapillantott a lányra, aki a fekete ruhájában, véresen, eszméletlenül, de ijesztően csinosan feküdt a Rover hátsó ülésein.

A férfinek mostmár döntenie kellett – vagy önző módon menti a saját bőrét, és hagyja, hogy a lányt megtalálják és kivégezzék, vagy utat engedve elszabadult érzelmeinek, segít neki és örökre mellette marad jóban s rosszban egyaránt. 

A döntés rajta állt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ciao Bellas!
Elérkezett az ötödik fejezet ideje is, s nagyon remélem, hogy nektek ez is tetszik! ♥ Észrevételeiteket, vagy egyéb óhajaitokat bátran osszátok meg velem kommentben! A késlekedésemet újfent sajnálom, de azért örülök, hogy velem tartotok még így is. Magyarázkodhatnék, de tulajdonképpen az én hibám, hogy nem jutottatok újabb fejezethez, úgyhogy ezt megspórolom most. Mindenkinek Boldog Húsvétot, sok locsolót, és további kellemes tavaszi szünetet! Remélem, mindenki megfestette a tojásokat, vagy legalább vett Kindertojást és azt adta a locsolóknak. Bárhogy legyen is, az ünnep biztosan kellemesen telik, ha pedig van időtök, nézzetek fel Ashley-hez és Rochester-hez!
A fejezetben Rochester mintha megnyílna... De nem akarok semmit sem elhamarkodni, így ez inkább egy Ashley-s rész lett, igaz rövidke, de kulcsfontosságú jelenetek sorával.

With love,
Tiziano Aimée